Kis-Lengyelország egy hallatlanul sokszínű régió, mind változatos domborzata, mind az itt felhalmozódott több száz éves kulturális örökség tekintetében. Panorámáját a Tátra csúcsaival megkoronázott Kárpátok vonulata, a Visztula menti síkságok és a Puszcza Niepołomicka fenséges ősvadona, a középkori várromokat rejtő jura kori mészkősziklák ékesítik. Az itteni apátságok és kolostorok a gazdag lelkiség tárházai, ugyanakkor hűen őrzik e térség lakóinak évszázadokon át felhalmozott civilizációs vívmányait. Az egykori forgalmas kereskedelmi útvonalakon fekvő falvak, kis-, és nagyvárosok híven ápolják elődeiktől megörökölt eredeti szokásaikat és a viseletben, táncokban, zenében valamint a regionális konyha változatos ízeiben tetten érhető hagyományaikat. Hosszú évszázadokon keresztül Kis-Lengyelország és Magyarország közvetlen szomszédságát a Külső-Kárpátok és a Tátra fő hegygerincén át húzódó közös határ jelölte ki. Érdemes hozzáfűzni, hogy ez volt Európa egyik talán legtartósabb határa. Kedvezett az élénk kulturális és kereskedelmi kapcsolatoknak, de elősegítette a Visztula, és Duna-menti uralkodók közti közeli dinasztikus viszonyok kialakulását is. Lengyelország egyetlen más régiója sem rendelkezik a magyar jelenlét ennyi tanújelével, mint a Kárpátok és Tátra lábainál fekvő Kis-Lengyelország, amely nem csupán az ország déli kapuja volt, de egyben a magyaroknak is utat nyitott a Balti-tenger felé. Az itteni hágókon keltek át a diplomáciai delegációk és királyi küldöttségek, és erre vezettek a legfontosabb kereskedelmi útvonalak, karavánok is.